Marilyn Monroe (eredeti nevén: Norma Jean Mortenson) rövidke, alig 36 évig tartó élete rendkívül érdekes és rengeteg emócióval, kudarccal, sikerrel teli történet, amely számtalan módon megragadható. Andrew Dominik rendező a lehető legdepresszívebb és legnyomasztóbb utat választotta Marlyn Monroe bemutatásához: CSAK kudarcait, kétségeit és depresszióját vette górcső alá. A végeredmény egy végletesen egyoldalú, ízléstelen produkció lett művészfilmes köntösben. (Felhasználva Joyce Carol Oates 2000-ben megjelent regényét.)

A kép forrása: LINK

Norma Jean Masterson élete persze valóban nem volt tündérmese (legalábbis életének első fejezete): Apa nélkül nőtt fel egy olyan anya mellett, aki a kislány 8 éves korára pszichiátriai kezelésre szorult. Nevelőszülők és intézetek alakították tehát Malilyn egyéniségét, mely így sérült és labilis lett. Először 16 évesen ment férjhez, az árvaházak elkerülése miatt (melyekbe így nem kényszeríthették vissza), majd még két házasságot kötött: 28 évesen, majd a 30-at betöltve. Ám sem a sportolóval, sem a színmű-íróval nem volt boldog. Nem tudott gyermeket szülni és nem tudott önfeledten boldog lenni sem.

Ugyanakkor voltak életének sikeres periódusai is: szerepelt például 30 filmben és imádta az amerikai nagy-közönség. Rajongók kísérték bármerre járt, fotósok, riporterek ölték egymást egyetlen percért, amit vele tölthetnek és ezerszám kapta a rajongói leveleket. Szerették filmbéli partnerei, kollégái és sok sztár is, mint Jack Lemmon és Tony Curtis, akikkel együtt játszott az 1959-es világsikerben, a Van, aki forrón szereti című filmben. Ezekből az élményekből és ebből a szeretetből egészen biztosan táplálkozni tudott a lelke és sok pozitív energiát kaphatott. Csakúgy mint házasságai kezdetein, amikor férjei valóban udvaroltak neki, szerelmet vallottak számára és elhalmozták mindennel.

Az egyetlen kép, melyen Marilyn Monroe és Kennedy együtt szerepel

Marilyn Monroe egy igazi "ikon" lett az 50-es évekre (1951-től egészen haláláig): a férfiak éltek-haltak érte, a nők hasonlítani akartak rá és az újságok címoldalaira került. Nem tudja senki, hogy pontosan milyen kapcsolat fűzte John F. Kennedyhez, akiről ma már nyílt titok, hogy sorozatosan csalta feleségét és sok nő megfordult az ágyában. Kennedy és Monroe kapcsolatáról akkoriban csak pletykák keringtek és még ma sem tisztázott a viszony mélysége, mint ahogyan az sem, hogy az elnök hány nővel alakított ki titkos kapcsolatot és ezek milyen jellegűek voltak.

Ugyanakkor az is biztos, hogy nem úgy bánt a nőkkel, ahogyan a film bemutatja és nagyon erős (és ízléstelen) túlzás az egyetlen jelenet az alkotásban, mely kettejük kapcsolatát egy "blowjob" szintjére degradálja.

A kép forrása: LINK

Egy ember életéből csak a kudarcokat és a depressziós korszakokat kiragadni még akkor is túlzás, ha az öngyilkossággal záródó vég, valóban egy negatív irányba billenő végső mérleg képét mutatja. E sorok írója is csupán életének első felében volt boldog és sajnos már hosszú ideje él részleges boldogtalanságban (viszont egy méltatlan kapcsolatból sikeresen kilépve, szabadon és azzal foglalkozva, amit szeret). Mégis túlzásnak érezném, ha egy életemről készülő film CSAK a kudarcaimat és a második életszakaszom szenvedéseit taglalná (művészien). Minden ember komplex entitás ugyanis, kudarcokkal, sikerekkel, boldog és boldogtalan pillanatokkal, fejezetekkel. Különösen egy olyan személyiség esetében, mint Marilyn Monroe, akinek lábai előtt egykoron az egész világ ott hevert, olyan sikereket felmutatva, melyről a legtöbben csak álmodhatunk.

A Blonde (Szöszi) egy nagyon ízléstelen és teljesen egyoldalú film, mely ugyan művészfilmnek próbál tűnni, de a Marilyn Monroe életét ismerő és a korszakkal is tisztában lévő nézők számára egyértelműen a rossz minőség és az alpáriság jelképe csupán. Ezen a tényen pedig sajnos a szép és egyébként tehetséges Ana de Armas színésznő sem tud segíteni.