A 2021-es Dűne már első megtekintéskor is egy vontatott és zavaros hatásvadászatnak tűnt számomra, mégpedig unalmas rendezéssel, mégis adtam neki még egy esélyt a napokban és újra megnéztem. Arra gondoltam, hátha csak elsiklottam a lényeg felett és mégis a filmért fanatikusan rajongóknak van igazuk. De nem. Megerősödtem eredeti véleményemben: a Dűne tényleg egy látványos zagyvaság, rengeteg teátrális hatásvadászattal, végtelenül unalmas rendezésben.

A kép forrása: link

Az eredeti sztorit a 60-as évek szabad kábítószer-mámorában Frank Herbert írta meg fantasy-regényként, ám már ekkor felfigyelt rá a filmipar. A Star Wars azonban előzött balról és előbb lett siker, így a Dűne lemaradt picit és csak 1984-ben került vászonra (mérsékelt sikerrel, David Lynch rendezésében). Eltelt több, mint 30 év és jött a lassú filmek koronázatlan királya, Denis Villeneuve, aki megcsinálta újból. Ezt láthattuk tavaly októberben a mozikban. Ha lecsupaszítanánk a Dűne valódi sztoriját, akár épkézláb történet is lehetne, de a forgatókönyv és a rendezés teljesen tönkreteszik, még az egyébként rangos szereplőgárda dacára is. 

Adott egy bolygó az Arrakis, mely ugyan totálisan élhetetlen és forró sivatag-tenger, mégis értékes egy ott található rejtélyes anyag miatt, melyet a filmben "fűszerként" emlegetnek. A bolygó őslakóit (a fremeneket) évtizedek óta igázzák le mások, így előbb a Harkonnenek, majd az Atreidesek. Az első logikai bukfenc itt el is érkezik: az egész univerzumot uraló titokzatos császár ugyanis elveszi az Arrakist a Harkonnenektől, majd átadja az Atreideseknek, később pedig újra a Harkonneneket kéri fel a bolygó birtokbavételére. A sztori azt sugallja: a császár így akar megszabadulni az Atreides családtól, mely kiszámítható módon alulmarad a túlerőben lévő Harkonnen csapatoklkal szemben, melyeket biztos, ami biztos alapon még császári zsoldosokkal is kiegészít (Sardaukar-csapatok). Hogy hűbérúrként és császárként miért nem fosztja meg őket simán rangjuktól (ha már annyira meg akar tőlük szabadulni) vagy miért nem ítéli őket halálra senki nem tudja. Talán az úgy túl egyszerű volna.

Mindenesetre a két fél összecsapása során kapunk harcokat, majd némi misztikumot is, kettős forrásból: részint az Atreides-örökös révén, aki az ifjú Timothée Chalamet alakít, részint pedig Ledy Jessica jóvoltából, akit Rebecca Ferguson jelenít meg. Előbbi karakter furcsa álmai miatt különleges (melyek mindig a jövőt mutatják), utóbbi hölgy pedig azért, mert a rejtélyes varázsló-rend, a Bene Gesserit order tagja. 

A kép forrása: link

Van egy monumentális csata (bár nagy részt sötétben zajlik, így keveset látunk belőle), vannak pörgős párharcok, Jason Momoa és Josh Brolin szerepeltetésével és akad hatalmas szörny is, a több száz méteres homokféreg felbukkanásakor. A legjobb alakítást azonban az Atreides-vezér "bőrében" Oscar Isaac nyújtja, aki az egyetlen természetesen viselkedő figura. A mesterkéltség ugyanis sajnos általános a karaktereket illetően, melyen a színészek sem tudnak segíteni, hiszen ez a mesterkéltség illeszkedik a hatásvadász zenei effektek és teátrálisan felvett látvány-jelenetek sokaságához (tehát alapkoncepció mind a script, mind a rendezés részeként). 

A megjelenítések sem homogének, nem illeszkednek egy adott ízlésrendhez: az egyenruhák hol lovagi jellegűek, hol Marvelesek, hogy a Star Wars világát idézik, a lakókörnyezetek szimbolikája pedig csapong a kultúrák közt: fellelve benne ókori római, középkori és még a náci Németországot is elénk citáló beállításokat. A pozitívumokról sem elfelejtkezve említeném meg Oscar Isaac mellett Josh Brolin játékát és néhány valóban mozgalmas harci jelenetet. Az összképen azonban sajnos keveset javítanak. A Dűne gyengécske és zavaros látvány-film lett lassú kivitelben.

A folytatás 2023 októberében várható, melyet sajnos megint Villeneuve készít, így alig-alig van remény minőségi ugrásra. A 2021-es epizód értékelése nálunk zsenge 50%.