Női rendező által készített horror? Nem gyakori és sajnos ritkán jó (már a végeredmény műfaj-hűségét tekintve). Ebben az esetben a The Invitation rendezőnője, Jessica M. Thompson egy felpuhított, lájtos horror-thillert készített a számunkra, melyben nagyságrendekkel kap nagyobb hangsúlyt a szerelmi szál, mint a vámpír-támadások véres izgalma. (Pedig egy igazi horrorban épp fordítva kellene lennie.)

De nézzük röviden, tömören spoiler nélkül (vagy legalábbis minimális spoilerrel), az alaptörténet lényegét:

Szó se róla érdekes a sztori még ha kicsit elcsépeltnek tűnik is. Ami az átlag fölé emeli a Meghívást az egyrészt az ügyesen építkező és a feszültséget fokozatosan növelő rendezés, másrészt pedig a gyönyörű Nathalie Emmanuel játéka. Én a magam részéről a színésznőre a Halálos iramban 7 kapcsán emlékszem leginkább, melyben egy szexis hacker lányt alakít. Akkoriban tetszett a nézőknek, így bekerült a Fast & Furious sorozat két későbbi részébe, a nyolcadik és kilencedik epizódba. (Sőt, mint hallom benne lesz a jövőre debütáló 10.fejezetben is.) A férfi főszereplő: Thomas Doherty semmi extrát nem nyújt, csupán a női nézők szívét dobogtatja meg, főként megjelenésével.

A Meghívás nem rossz film, de egyszer nézős és valójában nem nevezhető igazi horrornak. Aki félelmetes és véres jelenetekre számít csalódni fog. Alig akad ugyanis ilyen az egész filmben. Nyilván javított volna a végeredményen ha több izgalmat, sokkal több üldözős - menekülős jelenetet és a horror műfajhoz illően több véres rettegni-valót kapunk. Ebben az esetben éreznénk, hogy a sok szerelmi évődés mellett lerághattuk körmeinket is. De erről sajnos nincs szó. A végkifejlet is sajátságos, ugyanakkor nyitva hagyja a folytatás lehetőségét.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy unatkoztam ezen a filmen; igazából elvoltam vele. Ajánlom a lájtosabb thrillerek és horrorok kedvelőinek és mindazoknak, akiknél a romantikus szerelmi történetek jól megférnek a félelmetes izgalmakkal (takaréklángon). Értékelésem: 65%