Marty McFly és a Doki legelső közös kalandja a DeLorean fedélzetén 1985-ben tette próbára rekeszizmainkat és aratott világszerte óriási sikert. Michael J. Fox ekkoriban már 24 éves volt, mégis hihetően alakította a tizenévest, mert 163 centijéhez kölyökképű lazaság társult. Chirstopher Lloyd alias Emmett Brown vagyis Brown doki épp kétszer annyi idősen (48 körül) és egy fejjel magasabban (185 centivel) játszotta a habókos tudóst, aki feltalálta az időgépet. 

A kép forrása: LINK

A DeLorean DMC-12 típusú kocsi hordozta az úgynevezett fluxuskondenzátort (a doki találmányát) mely az autó 88 mérföld per órás sebességénél (azaz 142 km/h -nál) képes volt utasait elrepíteni egy előre beállított időbe. Ilyen módon, ezzel a szerkezettel kerül Marty és a Doki a legelső részben a fiú szüleinek fiatalkorába, 1955-be. Láthatjuk Marty szüleinek megismerkedését és az ominózus diák-bálat is ahol majdnem bekövetkezik a legrosszabb. A Dokit idézve:

„A találkozás időparadoxont hoz létre, melynek következtében olyan láncreakció keletkezhet, amitől felborul az egész tér-idő kontinuum, és megsemmisül a világegyetem. Ez persze a legrosszabb eshetőség, szerencsés estben, csak a mi galaxisunk fog megsemmisülni.”

Végül mégis összejön minden és Marty hazatérhet, "vissza a jövőbe". Később jött a második epizód 1989-ben, amikor a sztori a jövőbe mozdult ugyancsak hatalmas sikert aratva. Ennél a fejezetnél érdekes élmény ahogyan azt látjuk, miként képzelték el a filmkészítők 1989-ben azt, hogy milyen lesz világunk 2015-ben. Mindenesetre a légi autósztrádák víziója nem jött be, viszont a repülni képes DeLorean új élményt jelentett.

Végül 1990-ben megkaptuk a harmadik, Vadnyugaton játszódó fejezetet is, mely 1885-ben kalauzolt el bennünket. Ezúttal Martynak a Dokit kell megmentenie, mert ha nem lép közbe 1885-ben, akkor Bif Tannent dédnagyapja (Buford "Veszettkutya" Tannen) lelövi 75 dollárért, mint egy kutyát.

Robert Zemeckis - akit a Vissza a jövőbe filmek után 4 évvel, 1994-ben a Forrest Gumpért mennybe menesztettek - mindhárom részt élvezetesre készítette, kitűnő csapatot alkotva a főszereplőkkel. A "csapatban" Jennifert (Marty barátnőjét) kezdetben a gyönyörű Claudia Wells alakítja, majd második és harmadik részben Elisabeth Shue kapja meg a karaktert. Marty minden egyes kalandban esetlen fickó, de a "nyuszi vagy McFly" dumára valahogyan megtáltosodik (vagy éppen bebolondul). A Doki mindenesetre mellette áll, közös kalandjaikban együtt küzdenek azért, hogy a jelen és a jövő igazságos legyen, Marty családjának fennmaradásával és a Doki életben maradásával. Minden epizódban zseniális szinkront kapunk: Rudolf Péter tökéletes Marty magyar hangjaként, a Dokit pedig Rajhona Ádám szólaltatja meg ugyancsak élményszerűen. Nélkülük a Vissza a jövőben nem lenne ugyanaz.

A kép forrása: LINK

Hogy miért szeretjük töretlenül, 37 éve ugyanúgy a Vissza a jövőbe filmeket? Miért szereti minden generáció azóta is? Mert vicces, mert szórakoztató és mert átélhető egy olyan különleges világban, melynek gondolatával olyan jó eljátszani. Ki ne gondolt volna már az időutazásra? Vajon milyen lenne egy másik korban lenni, esetleg látni fiatal szüleinket megismerkedésükkor vagy jövőbeni gyermekeinket megnézni 30 évvel később? Hogyan boldogulnánk a vadnyugaton? És mihez kezd mindezen helyzetekkel a nevettető páros: a 17 éves kamasz és a 48 éves elvarázsolt tudós? Lehetetlen nem szeretni őket.

Számtalanszor láttam mindhárom részt, sőt egy alkalommal folyamatosan néztem meg rögtön egymást követően mindhármat maratoni filmezést tartva (5 órán és 35 percen keresztül tartott). Ezt is javaslom mindenkinek, mert kitűnő szórakozás, minden korosztálynak.